74,1 km – 2.615 m. szintkülönbség
Korom sötétség, messzeség mindentől, fönt a hegyen, lent a völgyben, eső, eső, eső, még mindig sötétség, már megjártad Törökmezőt, a Julianus-torony csúcsát, ömlik, fény sehol, a zseblámpák cserével még bírják, mosolygok önmagamban, csak én tudom, mennyi a nyűg, a gond, ereszkedés Nagymarosra, végre valami pirkad, bélyegzés a vasútállomáson, emberi dolgok, érkezés a komphoz…
Esik, ömlik, átkelés, Visegrádnál még jobban, föl a Zsitvay-kilátóhoz, majd végre
normál körülmények között „indulhat” a nap… Mi is az?? :-)))))))))
Pap-rét, Pilisszentlászló, Sikáros, Dobogókő, régi versenyek emléke, Dobogókőn végre egy kicsit megnyugszik az időjárás, Pilisszentkereszt után a szurdokban régi fátyolos emlékek helyszínén vezet a csúszós, veszélyes út, a vége aztán a Budapest környéki tájak, ismét bevallom, ez sosem volt a kedvenc részem a kéken… Van ilyen is.
Virágos-nyeregtől aztán búcsúzóul ismét brutális vihar, eső, no comment….
A legjobb ilyenkor megérkezni, célba érni, úgy a helyszínen, mint az adott napi szálláson.
Másfél év után ismét óriási köszönet Schalkhammer Erikának és párjának, a Bodzaház Apartmanok tulajdonosának, ugyanúgy, mint visszafelé tekintve Felső-Mátra polgármesterének, Előházi Péter barátomnak és feleségének, Gabicának, a mátraszentistváni 3Patak Panzió tulajdonosainak, akik Erikáékhoz hasonlóan óriási szívvel és barátsággal segítettek ismét nekem, nekünk!!!
Köszönöm az életemnek, hogy ezt a napot is végigcsinálhattam!!!!
Nektek pedig a figyelmeteket!
