28. nap – Szekszárd – Óbánya

Főoldal/Beszámolók/28. nap – Szekszárd – Óbánya

28. nap – Szekszárd – Óbánya

“Nem vagyok pártpolitikus (jajjj…), nem vágyom se a parlamentbe, se az önkormányzatba, így szavazatokat sem akarok elhódítani. Kertelés nélkül kimondom, amit gondolok, és úgy, ahogyan gondolom. Nincs más szándékom, csak az, hogy felrázzam az embereket.
S még egy dolog.
Elsősorban önmagam előtt szeretnék megállni. Mások előtt a legkevésbé…”

Ismét szintek. Végre:-)))!!!
Komolyan! Vártam, hogy ismét feleződjön a terhelés, dolgozzanak a hajlítók, a feszítők s ne csupán a derék, csípő környékére menjen minden. Ilyenkor a térd, a boka is hamarabb “bejelez”. Szerencsére én ezt kibekkeltem, de az ördög nem alszik:-)…
Elmúlt a tegnapi gyengeségem, ma reggelre kellően fölspanoltam magamat, ráadásul a hűvös, borongós, szélcsendes idő is kedvezett – kedvemre való volt.
Ismét a szekszárdi vasútállomáson indítottuk a napot, hogy aztán gyorsan kiaraszoljak Babits Mihály szülővárosából és a Sötét-völgyben végre ismét bevethessem magamat a dombok közé, a Szekszárdi-dombvidék és a Geresdi-dombság színekben pompázó erdeibe, tájaira. Semmiféle fáradtságot nem éreztem, pörögtek a lábaim, a gondolataim is ezerfelé, de mindig figyeltem a mozgásomat, a testem jelzéseit. Minden oké volt, ez pedig megnyugtatott.
A Mecsek határvonala volt a mai cél, szállásunk pedig ismét Óbányán, Lovasi Kati és szülei minden igényt kielégítő vendégházában (Kéktúra Vendégház) és vendégszeretetétől körülvéve. El sem tudjuk mondani, mekkora biztonságot jelentett ez az “őrsi búvóhely”, ahonnan jó volt elindulni és még jobb megérkezni, tudván, micsoda étkekkel várnak bennünket! Nagyon hálásak vagyunk érte, csak ajánlani tudjuk mindenkinek!!!!
Grábócra érve a bélyegzőhelyen különös meglepetés várt – felismertem a 11 évvel ezelőtti filmünk egyik szereplőjét, akivel akkor a korábbi bélyegzőhelyen találkoztunk. Nem maradhatott el a vidám fotó:-)! Szálkát nagyon vártam, a környezete, a tó, a világrekorder bika szobra mindig nagyon jó hatással van rám, ránk. Gyuszi és Réka okosan és odafigyelve tették a dolgukat, nagyban megkönnyítve ezzel a napi feladatomat! Nagyon nagy köszönet ezért nekik, újabb csodálatos társakat kaptam egy későbbi célomhoz…
Szálka után tapasztaltam először, hogy a valóság fölülírja a GPS-t – helyesen. Útvonalváltozás, átfestés történhetett, a frissítés ezt még nem tartalmazza, a korábbi kék kék keresztként halad tovább, az új útvonal pedig kicsit rövidebb verzióban, de korrekten kifestve csatlakozik bele a régi kék egykori nyomvonalába. Szép munka, jó munka, gratuláció érte!!!
Kismórágy, Mórágy majd Bátaapáti hamar megvolt, az Apátvarasdig tartó szakasz hosszú, de szép volt, szeretem ezt a részt, innentől aztán még egy nagy levegővétel és leereszkedés Óbányára, ahol felújították (végre!!!) a településre vezető utat – minőségi változás!!!
Kimondottan élveztem a mai napot a 63 km ellenére, sok-sok szépséget láttam, még újra rügyező bokrokat is….
Késő délután aztán elköszöntem két fiatal, fantasztikus kísérőmtől, Rékától és Gyuszitól, rendkívül megnyugtató volt őket magam mellett-mögött tudni s miután hazaindultak, a kis feleségem, Gyöngyvér váltotta őket, aki már szintén tudja, “mi fán terem a magyar vitéz”:-). Azaz: tíz egynéhány éve is épp ezen a szakaszon csatlakozott újra hozzám. Megnyugtat, biztonságot ad, profi tájfutókét tudja, mikor mire kell figyelnie, mikor mire lesz szükségem.
Szóval: a szekér szalad, a karaván halad, egyelőre a korábbi tervek szerint, minden nehézség és akut probléma ellenére, holnap már a Mecsek és a Zselic egy része következik:-)!!!

Oda is várlak, várunk Benneteket, addig is ma vagy holnap egy egészen extra meglepetéssel fogok szolgálni Nektek a két Major Gyuszinak köszönhetően…Addig is maradjon ez mindén ízében titok:-)!

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, holnap, veletek, ugyanitt!!!

2020-11-05T07:40:48+00:002020.11.04.|Beszámolók|
Go to Top