Aki nem szerez új tapasztalatokat, nem fejlődik tovább. Aki másodkézből szerzi a tapasztalatait, nem több egyszerű „fogyasztónál”.
A legtöbb embert lebeszélik arról, hogy önmaga legyen.
„Sziasztok,
itt és most szeretném megköszönni Ruzsa polgármester asszonyának, Sánta Gizellának a segítségét, odafigyelését, amellyel ügyünk mellé állt! Egy igazán talpraesett, empatikus, karakán embert, hölgyet ismerhettünk meg benne kísérőmmel, Alberttel, abban maradtunk, hogy folytatása következik a találkozásunknak! Külön köszönet Zsuzsinak és Istvánnak a hihetetlenül színvonalas szállásért, amit pedig Zsuzsi elénk varázsolt vacsora gyanánt, az igazi kulináris élmény volt!!! Diana Vendégház, Ruzsa – megér egy misét mindenkinek! Jómagam Ruzsát és környékét külön szeretettel ajánlom valamennyiőtöknek, a kéken mindkét irányba csodálatos, egyedi hangulatú erdők ölelik körbe! :-))) Ne hagyjátok ki!!!
0 fok volt hajnalban, Albinak olvasztania kellett a kocsi ablakait, nekem pedig hidegre hangolódnom! Csöndes magamba fordulással telt el az első két etap, ráhangolódtam a Homokhátra és Illancsra, tudtam, hogy a tömörödött homok mellett különlegesen szép fenyveseket, erdei ösvényeket futhatok ma, nem véletlenül írta korábban Toplak Józsi barátom, hogy az egyik kedvenc szakasza az Alföldön a Felső-Ásotthalmi-erdő. Megértem. Rózsa Sándorral nem találkoztam, a Rúzsa-fával igen, szép és kellemes emlékhellyé varázsolták.
A Petróczi-iskolától aztán bevetettem magamat a egy közel harminc km-es szakaszra ebbe a különleges hangulatú vidékbe. Érdekes, hogy itt nem érzi fáradtnak magát az ember, bármennyire is az, mindig van egy-két egészen egyedi látnivaló az útvonalon. Mindezt igyekeztem, próbáltam képekben is megörökíteni Nektek, hiszen a szavaknál százszor többet mondanak a fotók, sokkal jobban adják vissza a táj különlegességét, hangulatát. Közben persze begyűjtöttem három új bélyegzést is, amelyek korábban nem tarkították az útvonalat. Kicsit tartottam tőle, hogy meglelem-e valamennyit, de nem volt gond velük. GPS-szel mentem, de ez a rész néhány kivételtől eltekintve jól követhető volt a jelzésekkel is. Mindössze egyszer „mentem el gyufáért”, de az az én hibám volt, annyira belefeledkeztem a vidékbe.
Viszonylag időben érkeztem meg Kéleshalmára, mai napunk céljába, ahol a település szélén már várt Albi és e napi támogatónk, Klucsics Csaba gazdálkodó, a 2017-ben alapított Rigó Farm Kft. tulajdonosa, vezetője, aki örömmel mutatta meg nekünk birodalmát, állatait, álmait! Csabának köszönhetően mai szállásunk és étkezésünk is emlékezetes lesz a Király Lovastanya Panzióban Jánoshalma mellett (sosem gondoltam volna, hogy 40 évvel leszerelésem után ilyen közel kerülök ismét Jánoshalmához, ahol annak idején katonai szolgálatom egy részét töltöttem:-) ). Köszönöm Szvétek Lajos polgármester úrnak, hogy összekapcsolt minket Csabával – véletlenek nincsenek, még a békéscsabai vonatkozások is előkerültek:-)!
Itt szeretném egyúttal megköszönni Békési Albert barátomnak azt a segítséget, odafigyelést, előre gondolkodást, amellyel a többi kísérőmhöz hasonlóan a lehető legtöbbet adta nekem. Őszintén elmondtuk egymásnak, amit barát a barátnak mondhat, adhat – hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen fantasztikus embereket kaphattam, kaphatok!!! Köszönöm, Albi!!!
Köszönöm a figyelmeteket, már csupán egyetlen tisztem van: kis feleségemnek köszönhetően néhány érdekes adatot adok át Nektek.
A mai nappal immár húsz országból követik nyomon szerte a világból extrém vállalkozásunkat, Magyarország után a legtöbben az Egyesült Államokból, a weboldalon már közel ötezren „kíváncsiskodnak”. Számunkra ez óriási öröm, hiszen a futásom egyik legfontosabb célja: a lehető legtöbb emberhez és helyre eljuttatni a Kékkör létezését, üzenetét, lehetőségeit!
A mai nappal lassan túl vagyunk az 1.700. km-en, holnap egész nap az Illancsot és Bács-Kiskun megyét járjuk, futjuk!
Köszönöm az érdeklődéseteket!!!
