68,8 km – 1.490 m. szintkülönbség
Az első olyan reggel, amikor esőben kellett indulni. Mondhatnám, hogy remek, de a globális felmelegedésnek ára van…
Persze azt is tudom, hogy közel van november s akkor már más lesz az idő. Ezzel együtt hálás vagyok a sorsnak, hogy eddig ilyen viszonyok között tehettük, amit tettünk. Azt is tudom persze, hogy egy-két nap múlva már nem lesz menekvés, figyelem a prognózist:-)…
Ma vége lesz a Zempléni hegységnek, jön a Cserehát a maga tapadós sarával, de mégis kedves, bájos vidékével. A délelőtt valóban esőben telt, egészen Abaújszolnokig, aztán gondolt egyet az időjárás és megkegyelmezett – kiálltam szerinte az első próbát. Közben Fancsal fölött, ahol a kék keresztezi a Baktakék felé menő műutat, találkoztam véletlenül Tengeri Laci mezőgazdasági vállalkozóval, akinek a földjein át- vagy mellettük elhalad a kék útvonala. A műút keresztezése után háromfelé ágazik az út, a kék a bal oldali ágon megy tovább. laci szerint az balesetveszélyes, jó szívvel ajánlja a középsőt, amely ugyanolyan hosszú és ugyanoda érkezik, az illetékeseknek. Ráadásul önszorgalomból ő tartja rendben már jó ideje… Ilyen is van, én tolmácsolom ezennel a jelzését, a többi nem rajtam múlik…
Az utolsó szakasz Rakacaszenden át Tornabarakonyig már szép, kellemes időben telt, csak a lábamat kellett figyelni, hogy ne érezzem jobban annál, amennyire…
A nap végére megérkeztem az Aggtelek-Rudabányai-hegyvidékre, hogy holnap már az Aggteleki-karszt csodaszép útjai, tájait járjuk a filmes csapattal, miközben forog a film…
Köszönöm a figyelmeteket!
