75,5 km – 0 m. szintkülönbség
Durván korai, sötét hajnal, óriási szél, majdnem húsz fokkal melegebb hőmérséklet, mint pár napja kora reggel, végső búcsú a szülőföldtől, Békéstől, gátak, az első bő ötven km-en mentális sokk a távolságtól, a gátaktól, a határszéltől, az igazoltatásoktól, de leginkább a széltől.
Létavértes után végre egy kis védett erdő, a Kék- Kálló-völgy és vissza Kepecstag felé ajándék, simogató, megázott (az éjszakai esőtől), puha homok, hihetetlenül pihentető volt az izületeknek…
„Megevett” a mai nap az őrült hosszú egyenesekkel – ez az igazság. A végén a cukrom is leszaladt, főleg, hogy az utolsó frissítőponton a koncentráció-hiány miatt nem tettem be az innivalót. No comment…
Túléltem.
Köszönet a Bihari Madárvártának az utóbbi két nap immár sokadszori fantasztikus ellátásért, szállásért, Külön Tirják László úrnak, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatójának!!!
Mennem kell aludni, nem is tudom, hogyan írtam le az utolsó néhány mondatot… Remélem, nem bakiztam sokat…
Köszönöm a figyelmeteket!
