16. nap, március 22. kedd
Mindszenti-rév – Szarvas 77,9 km, 10 m szk.
„Amikor a kényelmemet, a biztonságomat bizonytalanra cserélem, nem kockáztatom automatikusan az életemet is – még akkor sem, ha tisztában vagyok ennek veszélyeivel.”
Miért írom mindezt? Sokan kérdezik: hogyan lehet ekkora távot, ekkora vállalkozást véghezvinni. Ők, ha belegondolnak, már néhány nap súlyától összeroppannak. Az első „hiba” máris itt van.
Az egészben kell gondolkodni, látni kell a honnan hovát, a mettől meddiget, de nem szabad a megvalósítás során túlságosan messzire tekinteni. Mindig csak a következő napra. Ennyi a titok. Mindig egyetlen nap a következő megoldandó feladat. Ezt nekem is meg kellett tanulnom az első extrém vállalkozásom során (2002, az Országos Kéktúra Futás csúcsának megjavítása két nappal). Vannak lépcsők, melyek nem kikerülhetőek. Ez egy ilyen tanulási folyamat. Türelem.
Ha nagyot ugrasz, máris bizonytalanra cseréled a biztonságodat. Ha nem ismerném a testem jelzéseit, kapacitását, akár az életemet is kockáztathatnám. Nem akarom. Szeretem az ÉLETET, a CSALÁDOMAT, tudom és ismerem a határaimat. Ki sokat markol, keveset fog. Ismeritek, ugye? Ez a nagyon egyszerű magyar mondat is tapasztalaton alapszik, ezt sose tévesszétek szem elől!!!
Szóval, csak okosan.
16. nap. Körös-Maros köze. Csongrád, majd Békés. Sokaknak sík világ, unalom, nekem a szülőföldem, teli csodákkal. Vártam már a megérkezést, a homokról, löszről a fekete földre váltást (ilyen szárazságban életemben talán most egyszer ajándékként), az ismerős pacsirta dalokat, a messze horizonton föllelhető napfelkeltét, az ég és a föld találkozását – igen, ez Békés megye, a maga minden csodájával.
-4 fok volt, amikor a Csongrádban, a baksi oldalon fölcsurogtunk a kísérőmmel a kompra, hogy aztán egy-két perc múlva, immár a futásom 16. napján, a Tiszántúlon találjuk magunkat. Nos, akkor hajrá, irány az égalja! Szerintem néhány fotó beszél erről J.
Lassan, majd egyre gyorsabban emelkedett a hőmérséklet, a szél ugyan nem lanyhult, ám mégis otthon éreztem magam. Mennyit futottam annak idején ilyen körülmények között… Szeretem. Ezt nem tudom másképp mondani… J.
Nem sorolom a településeket, inkább hagyom, hogy a fotók képzeltessék el Veletek a mai napot. Síkság, magány, csönd, madarak hangja, cél, kitartás, értelem, kinyíló érzelem…
Megérkeztem Békésbe. Szarvasra. Hiszen Szarvas Mátyás hova máshova is érkezhetne meg J? No jó, ez csak tréfa volt. Most nem szakad az eső, nem cipelem a kilókat a cipőm talpán… élvezem a megérkezést.
Sokat tettem ezért a nyugalomért. Nyugodt vagyok. Itthon vagyok. Hálás vagyok.
Várlak Benneteket, továbbra is! Egyúttal ismét köszönöm Szarvas város önkormányzatának a támogatást, fantasztikus, hányadik alkalommal állnak mellettem és az ügyeim mellett! Köszönöm, köszönjük!!!!
Kövess engem – segítek!!! J
