16. nap – Kisvárda – István-tanya

Főoldal/Beszámolók/16. nap – Kisvárda – István-tanya

16. nap – Kisvárda – István-tanya

“Én csak azt hiszem el, amit látok. Határtúllépésnél lehull minden álarc.
Minden “utazás” egy újabb felismerési folyamat, amely nemcsak engem érint, hanem a másik viselkedését, személyiségét is. És mivel a határ testet-lelket igénybevevő zónájában mindenkiről (így rólam is!) lehullik az álarc, sok mindent megtudunk önmagunkról. Én is. Még a nagyon emberi dolgokat is…
És erre mondják, hogy mihaszna?!”

Sziasztok,

egy újabb utazás…Messzire, belülre. A leghasznosabb.
Nem küldött senki ide, önmagamtól jöttem. Célokkkal fölfegyverkezve. Meg fogom csinálni – mert meg tudom csinálni. Ebben hiszek, azaz: önmagamban. Világi ember vagyok, nem vallásos, az én hitem önmagamban és a természetben lakozik – ez pedig elképesztő energiákat képes fölszabadítani bennem. Ezt hívom én önazonosságnak. Ez a fajta dolog pedig a hitből, az önbizalomból és az önismeretből származik. Hosszú évek, évtizedek munkájának, tapasztalatainak az eredménye.
Elnézéseteket kérem a rövid kitérőért, de a kis feleségem, Gyöngyvér, időnként nagyon érdekes dolgokat, kérdéseket oszt meg velem a futásom rövid pihenőiben. Próbálok ezekre ilyenkor szóban rövid, tömör válaszokat adni, hiszen futnom kell tovább, de sokat tanulok és karakterizálódom (micsoda szép magyar szó:-))) ) ezekből én is!!! Köszönöm az észrevételeiteket, hozzászólásaitokat, üzeneteiteket!!! Mindig tanulok én is!
Survivor 2. Azért jutott mára is a jeltelenségből…Szerencsére a korábbi terep- ismeretem, tapasztalataim, emlékeim sokat segítenek, de ma már behajoltam a valóság előtt: az Alföldön továbbra se okoskodjak GPS nélkül. Persze, klassz az igazolófüzet, de a méretarányok miatt igazából köszönő viszonyban sincs a valósággal…Időnként magam is mosolygok, hogyan teljesítettem már háromszor az AKT közel 900 km-ét. Hitből, érzésből, szerelemből, tájékozódási tapasztalatból. Talán tegnap késő este volt még pici energiám elolvasni, hogy jövőre az AKT lesz az MTSZ kiemelt projektje (helyes!!!) az OKK bemutatása során. Király döntés, egyetértek, támogatom!!!…:-)
Hűűű, nagyon sötét volt még a rajtnál, a Feizer lámpámnak nagy hasznát vettem az Anarcsra érkezésemig! Jó kis katonai terepgyakorlat volt :-)…
Anarcs után, főként Gyulaháza elhagyva már kellően világos volt (Farkas Bercivel nem találkoztam), de ez kellett is, mert az első letérőnél, Gyulaháza után jobbra máris ismét eltűnt a kék…Már nem lepődtem meg, itt lépett be a GPS a képbe. Szerencsére egy korábbi megyefutásom alkalmával sok-sok gyerek kíséretében már futottam erre, így nem ért meglepetésként a történet. A derékszög túlsó végén, a Nyírkarászra vezető, gyümölcsös melletti útra kiérve került elő a második kék jelzés…hajrá, van mit csinálni! Tudom, hogy az akácosok gyorsan nőnek és gyorsan cserélik őket, de mégis…Annak idején a Prezi egyik alapítója volt Friderikusz Sándor vendége, ő mondta, mekkora különbség van az amerikai és a magyar mentalitás között: amíg itt mindig azt mondjuk, miért nem lehet egy dolgot megoldani, addig az óceánon túl (nem vagyok USA-fan!) azt nézik: hogyan lehet ezt megoldani:-))). Ennyi.
Szóval, innentől igazi jelzés nélküli menet következett Rohodon át Vajáig, ahol pedig a cipőcsere után bő 12-13 km aszfalt Nyírderzs utánig. Bevallom Nektek, ez most jó volt. Szerencsére a sár Nyírkarász után már sokkal inkább tömörödött, nedves homok volt, de azért az, hogy nem kellett csúszkálva tavakat kerülgetnem az erdőben:-)…
Nyírderzs után még egy rövid, erdős szakasz, megérkezés Nyírbátorba, hosszú tekergés a városban, bélyegzés a múzeumnál, majd az utolsó menet István-tanyáig egy már kiszáradóban lévő homokos terepen. Itt futottam össze végre ismét Gyönggyel, ami azt jelentette, hogy beértünk a mai célba, közben a bélyegzőhelyen egy, az AKT-t épp itt befejező és teljesítő sráccal, Bálint Tomival üdvözölhettük egymást (ezúton is gratulálok neki!), végül spártai hős ultrafutó barátom, Végh Ati is meglepett minket Ibolyával itt. Köszönet érte!!!

Húzós nap volt, komoly km mennyiséggel, holnap (is) délnek indulok tovább, az előrejelzések szerint kellemes időben.
Engem nem kell ma (sem) altatni, Nektek is jó pihenést kívánok!
2020-10-24T07:32:53+00:002020.10.23.|Beszámolók|
Go to Top