69,2 km – 0 m szintkülönbség
Valamit nem mondtam el Nektek tegnap.
Van egy fantasztikus polgármester Ruzsán, aki már nem először segít nekem, támogatja a céljainkat, az ügyünket.
Úgy hívják: Sánta Gizella. Sokadik ciklusát tölti a település vezetőjeként a csapatával, de sosem téveszti szem elől, mire is „szerződött” önmagával annak idején. Kalapot emelek előtte, bízom benne, hogy a helybeliek is ezt teszik. Tűz, hit, célok, kitartás, emberség…ismét részesülhettünk belőle.
Kedves Gizi! Csodállak, csodálunk és a legmélyebb tiszetelet hangján beszélek, beszélünk rólad. Csak remélni tudom, hogy a környezeted is tisztában van vele, ki „vezeti” őket!!!
A Kétúrázás Napja. Számomra kicsit „túlhájpolt”, mint sok dolog ebben az országban, számokban, statisztikákban stb., ugyanakkor egy pillanatra sem csökkentem az értékeit – igen, ki kell menni, ott kell lenni a kéken, hiszen millió dologra ad lehetőséget.
Nekem volt szerencsém két csapattal is találkozni, az egyikkel csak a távolból, amikor az 53-as úton a Tücsök tanyai buszmegállónál leszálltak a buszról, én pedig már egy-két perccel korábban kereszteztem az utat és Jánostelek felé indultam, a másikkal pedig személyesen is az Ásotthalmi-erdőben a Bach-kápolnánál, kb húsz turistával, akikkel fotót is tudtam készíteni.
A kék nem csupán erről az egy napról szól. Az év minden napjáról…
Hosszú, de szép, hangulatos, homokban gazdag út volt, a Rúzsafa után az 55-ös út másik oldalán Ruzsa felé pedig kutyákban gazdag, vívnom is kellett két helyen velük.
Én győztem:-).
Így érkeztem meg egy nagyon hosszú nap végén Ruzsára, ahol a Diana Vendégházban kaptam ismét szállást a több évvel ezelőtthöz hasonlóan. Köszönet érte, akárcsak az ellátásért, a polgármester asszonynak!
Mit mondjak? Ennyi homok után nem kellett altatni…
Hajnalban aztán nem volt egyszerű ébrednem, de időre elkészültem a rajtra.
Hol terepen, hol aszfalton egész napos esőben, csongrádi települések és gyümölcsösök között vezetett a kanyargós kék utam.
Zákányszék, Bordány, Zsombó, Szatymaz, Sándorfalva, Ópusztaszer (ahol a bélyegzőhelyen összefutottam Jenei Pista herendi barátommal, akivel nem egyszer teljesítménytúráztunk együtt, majd egy utolsó nagy lélegzetvétel a Tiszáig, a Mindszenti-révig, hogy aztán visszakanyarodjunk Ópusztaszerig, ahol immár harmadik alkalommal volt a szállásom az Erdei Vendégházakban. Köszönet a polgármester úrnak a segítségéért!!!
Itt még meglepett tréner barátom, kollégám, Béres Sanyi, akivel hosszú éveken át dolgoztunk együtt az egyik társaság dél-alföldi régiójában.
Örömteli és nosztalgikus 30 perc volt, köszönet az időutazásért, Sanyi!
Köszönöm a figyelmeteket!
