13. nap – Baktakék – Makkoshotyka

Főoldal/Beszámolók/13. nap – Baktakék – Makkoshotyka

13. nap – Baktakék – Makkoshotyka

“Álom és valóság gyakran egy és ugyanaz.
Az ember kigondol valamit – van tehát egy ötlete -, elképzeli, hogyan valósíthatná meg, és ezzel életbe lép a harmadik fázis, amikor készen áll az elképzeléseit a gyakorlatba átültetni. Ebben az utolsó fázisban a test és lélek, szellem és tudat egybeforrnak egymással, ami előrevetíti a siker élményét és a teljes azonosulás érzetét kelti: ez az érzés keríti hatalmába a hozzám hasonló határtúllépőket, a lehetetlen pengeélén táncolókat.”

Sziasztok,

számomra fontos és szerencsés szám, a 13. nap…
Megannyi lehetőség a végkifejletre, de alapvetően megint csak egy emberen múlik – azon, aki az utolsó döntéseket hozza.
Rajtam.
Életem egyik legnagyobb adományának tartom, hogy olyan EMBEREK, olyan BARÁTOK kíséretében tehetem meg ezt a határtúllépést, akik évtizedek óta közel állnak szívemhez-lelkemhez. Most épp a két Major Gyula. Idősebb és ifjabb. Az egyikkel gyemekkorunkban még együtt kuncogtunk, amikor nagymamánk függönyéből, teljes hittel s örömmel vágtuk ki a pillangó mintákat a függönyből:-). Másikuk, a fia, kb. a köldökömig ért, amikor bő egy évtizeddel ezelőtt átfutottunk a bajai Duna-hídon… Ma már majdnem kész jogász, felnőtt férfi, aki az élet ezer területén nyújt fantasztikus teljesítményt, legyen az néptánc, Kazinczy-verseny, profi médiás reklámfilm-készítés…Boldog a lelkem:-)…
Hiszek bennük, bízom, bennük.
Ismét nagyon korán volt még, amikor a Cserehátból, Baktakékről nekivágtunk a mai kimerítő napnak, tele pozitív impulzusokkal. Szerencsére ezek a mai nap nehézségei ellenére sem tűntek el belőlem, bár lett volna rá ok, lehetőség:-). Én azonban egy rendkívül pozitív szemléletű és kisugárzású ember, férfi vagyok, aki hisz a céljaiban, azok fontosságában és az őt körülvevő emberek hitében, barátságában.
Sár, sár, sár, hihetetlen sok gyönyörű természeti csodával, képpel körítve – ez a mai nap esszenciája..
Rengeteget dolgoztunk ma hárman, hogy később majd sok-sok vizuális élménnyel gazdagítsunk Benneteket, miközben jómagamnak nagyon sok szintkülönbséget kellett megoldanom, legyőznöm. Az össz benyomásom erről a napról: a Zemplén továbbra is az egyik különös szerelmem marad, egészen egyedi élményekkel tud gazdagítani minden egyes találkozásunk alkalmával, átjárja a testemet, lelkemet. Aki mindig csak a frekventált helyeket és a tömeget részesíti előnyben, az óriási élményekről marad le,
Sár? Persze, volt, nem kevés, de ez ennek az évszaknak egyik velejárója ennyi csapadék után. Szinte már élveztem, mosolyogtam rajta, hiszen kifogni nem tud rajtam – maximum kicselezem:-))). Ettől függetlenül gyönyörű fotók elkészítésére adott lehetőséget!!!. Boldogkőváralja? Regéc?Erről inkább majd Gyusziék drónfelvételei beszéljenek egy rövidfilm keretében. Időnként ők is és én is a saját utunkat jártuk, de a végén összeérünk:-))) Én tudom, mit láttam a munkájuk során s azt is, mire készülünk jövő tavasszal…:-).
Áradozhatnék minden egyes szakasz nehézségeiről, szépségeiről, mégis úgy gondoltam, hogy ma inkább beszéljenek a kicsivel több fotók arról, mi éltem át a Zemplénben, főleg az utolsó 25-30 km-én egyedül…Frenetikus volt. Fizikai igénybevételben és látképben egyaránt.
Igazi időutazás volt a számomra, hiszen Regéctől a nap is kibukkant a felhők közül, így talpaim alatt a sárral is volt erőm nosztalgiázni. Higgyetek nekem: a Zemplén gyönyörű, különleges, egyedi, felmérhetetlen titkot és csodát kínál a számotokra! Járjátok és szánjatok időt rá!
Jómagam számára mai kőkemény nap egyik legfontosabb üzenete ( s rajtam, teljesítményemen keresztül sokak számára is: az ötlet akkor hasznosítható, ha már átalakult energiává. A gondolatépítés akkor eredményes, ha megvalósítható odakint is cselekvés, eredmény formájában.
Minél határozottabb az elképzelésed, annál tisztább, világosabb a koncepció, és annál nagyobb a siker esélye is…
Csodálatos nap volt. Nincs értelme részletekbe menni, megteszik ezt a fotók. Az egyik legnagyobb meló egyébként, ami számotokra talán természetes, egy-egy ilyen napnak a historizálása. Fotók, melyek nagyobb része önkioldós kép. Elkészíteni újra és újra, megint beállítani, visszafutni, mintha valaki az erdőben is kísérne és fotózna. Nem. Egyedül vagyok. Helyesebben – ketten, önmagammal. Így tekintsetek minden képre, mozdulatra…
Mondhatnám, hogy egy nap az élet…Pedig nem. Csupán az Északi-középhegység fejeződik be holnap, eme extrém vállalkozás 14. napján, hogy újabb kihívásokat keressen a 15. napon, Petőfi nyomában járva. Készen állok rá, de előtte szeretném kiélvezni a 14. nap minden csodáját Gyusziékkal együtt, hiszen nagyon megdolgoztunk érte, valamennyi korábbi kísérőmmel együtt, akiknek nem győzök eléggé hálás lenni, hogy eddig eljuthattam.
Velük.
Mert extrém vállalkozásom minden egyes lépése kőkemény CSAPATMUNKA!!!.

S végül még egy dolog.
A futás honlapja (www.kekkorfutas.hu) él, vár, hív Benneteket, minden egyes korábbi nap élményét, nehézségét, csodáját megmutatva Nektek. Azonban nagyon sokan kértétek, hogy tegyem még aktuálisabbá ezt az egészen rendkívüli extrém vállalkozást azzal, hogy a FB-on is megjelenítem a honlapon kívül a napi beszámolókat. Nekem ez volt az első ötletem is, de aztán úgy gondoltam, nem akarok imázst teremteni magamnak, magunknak ezzel. Ám igazából mégis ez áll a legközelebb az eredeti elképzeléseimhez, így hajlok a szavatokra, a kérésetekre! Mától, a napi lebontás egyharmadától két helyen is olvashatjátok mindezt. A napi beszámolón kívül a www.kekkorfutas.hu lehetőséget nyújt számotokra a korábban történtek göngyölítésére is!

Fogadjátok szeretettel, várunk holnap is Benneteket a Zemplén befejezése kapcsán, az AKT rajtja előtt!

Köszönöm, köszönjük a figyelmeteket!

2020-10-21T14:17:26+00:002020.10.20.|Beszámolók|
Go to Top