12. nap – Jósvafő – Baktakék

Főoldal/Beszámolók/12. nap – Jósvafő – Baktakék

12. nap – Jósvafő – Baktakék

“A vízió alapvető követelmény. A vízió és a céllal való teljes azonosulás táplálta bennem hosszú éveken át azt az akaraterőt, amellyel képes voltam a testemet is egyetlen célra kihegyezni”.
Csak a felhalmozódott energia repíthet messzire: vagy robban, vagy összeomlik a gyakorlatban!”

Sziasztok,

a mai napra való mentális felkészülésben kiemelten fontos volt néhány dolog. Az egyik: tudtam, hogy ma komolyan sáros részekkel kell megvívnom a csatát úgy, hogy ne hagyjon komoly nyomot bennem. A másik: Bódvarákó után a Szalonnai-hegységen való átkelés rendkívül komoly erőfeszítést fog igényelni az irdatlanul kemény és hosszú kapaszkodóval.Három: lesz két nagyon hosszú szakasz bent az erdőben, amikor teljesen magamra leszek hagyatva (telefon nincs, sajnos maszek módon nem javítható), nincs lehetőségem a hibázásra…Sorolhatnám tovább, de vannak pozitív dolgok is. Megérkezett filmrendező barátom és fia, a két Major Gyuszi, ami azt jelenti, hogy pár napig képi világban és anyagban a későbbiekre komoly dolgokat tudunk készíteni. Aztán itt vannak a nagyon várt, elképesztően hangulatos szakaszok: Derenkpuszta romközség, Bódvaszilas előtt a Szabó-pallag erdészháztól lefelé vezető rész, maga Tornabarakony település s egyáltalán a Cserehát sajátos világa…Szóval, a végére minden egyensúlyba kerül. Addig azonban el kell jutni:-).
Korai indulás az Aggteleki Nemzeti Park Tengerszem Hotelétől. Ezúton köszönjük meg az ANP-nek, Veres Balázs igazgató úrnak a szállás- és étkezés támogatást! Azon nagyon kevés helyek közé tartozik, ahol mindhárom OKK-futásunk alatt maximális figyelmet és szeretetet kaptunk, ez nagyon sokat segít a pihenésünk minőségén! Ezúton is köszönjük!!!
Végre a párás, felhős reggel után, ha nem is meleg, de napsütéses időben tudtam haladni. Mindez alapvetően meghatározta hangulatomat, kedvemet, bár nálam az önmotivációval sosincs gond. Így érkezni azonban Derenkpusztára, majd Bódvaszilasra, nos, ez egy egészen más minőség…Itt újra beült a köd, a pára, a felhő a völgyekbe, a napot csak akkor láttam, ha újra és újra a felhőhatár fölé kapaszkodtam. Szerintem nekem ma minden kihívásom és nehézségem ellenére könnyebb dolgom volt,mint a kísérőimnek – egyrészt én tudtam, hol járok, ők viszont ezt nem a telefonom hiánya miatt, másrészt én nyugat-keleti irányba haladtam, ők viszont csak észak-déliben tudtak, ezért rengeteget kellett fölöslegesen autózniuk. Logika valóban nincs ebben, de a nap második felére már megszokták:-)…A hőmérséklet nem sokat emelkedett, végig tíz fok alatt maradt, így folyamatos mozgásra voltam kényszerítve…Nagyon nehéz nap volt, fejben voltam fáradt,időnként ólmos fáradtságot éreztem, de nem engedhettem meg magamnak az érzést, hogy elgyengülök és megsajnálom magam. Pedig tudtam volna…:-).
Mikor hosszú, sáros etap után megérkeztem Baktakékre, úgy döntöttem, hogy megtolom még Fancsalig, hát ha összefutunk Bogár Janiékkal. Mint kiderült, nem sokkal előttem indultak el futni Ildikóval Encs felé, ám a nap lezárása után hiába indultunk el Forró irányába, már nem találkoztunk velük…
Itt és most szeretném mindannyiunk nevében megköszönni Dr. Tóth István szalaszendi polgármester úrnak az önzetlen segítségét és támogatását ahhoz, hogy a 24. órában olyan korrekt és minőségi szálláshelyünk legyen, mint a Forró községben található Holdfény Hotel, fantasztikus étkek, nagyszerű kiszolgálás…
Most érzem csak, mennyire megszívott ez a nap, a ma esti elájulás szerintem mp-ek alatt meg fog történni…
Kifáradtam, fáradt vagyok, ez a nagy helyzet:-).
Holnap, kedden már a Zempléni-hegység következik…

Várlak Benneteket oda is! Köszönöm a figyelmeteket, jó éjt, jó pihenést!

2020-10-20T06:49:43+00:002020.10.19.|Beszámolók|
Go to Top