A biztonságnak belülről kell fakadnia, az önmagunkkal való egyetértésből, ami elsősorban tudáson, tapasztalaton, kitartáson alapul. Minden biztonság alapja, hogy önmagadban legyél biztos.
Sziasztok,
mielőtt a mai napról mesélnék, egy-két nagyon fontos információval szeretnék szolgálni Nektek!
Az első egy fantasztikus hír – meglett a pénztárcám, benne mindennel, ami fontos volt! Köszönöm, hogy rengetegen próbáltatok segíteni megosztásokkal, kérésekkel, felhívásokkal, csodálatos érzés volt a dolog iránti érzékenységetek! Igen, az, mert ilyenkor a fizikai és mentális erőfeszítés az ember minden energiáját leköti, nem kis dolog egy ilyen sztorival a lelkemben futni. Végtelenül hittem, bíztam, meglett az eredménye, köszönöm!!!
A második egy kevésbé jó hír: a tegnapi kegyetlen özönvízben fönt, a bükki kövek között kénytelen voltam egy néhány nappal későbbi logisztikát szervezni, ez nem kevés telefonomba került (el is kevertem közben, a kékről a zöldre, hiszen látni, tájékozódni is keservesen nehéz volt), így bármennyire is profi az anorákom Csanyának köszönhetően, a külső eső és a hermetikusan vízzáró zsebemben a pára betett neki – estére, mire Bánkútra értem, fölmondta a szolgálatot. K.O….
Ez a következő nehézség, amit valahogyan át kell hidalnom, hiszen ez most 120%-os koncentrációt igényel, mivel így a kísérőimmel sem tudok kommunikálni baj, probléma esetén…Dolgozunk rajta. A harmadik is az esőhöz kapcsolódik: Mátraszentistvánon a Vidróczki Csárdánál készült fotó után ott maradt a kis Canon Ixus automata fényképezőm cipzáros tokja, mert menekültünk az esőben tovább, így most az is hiánycikk…Ha valakinek van ötlete a megoldására, örömmel fogadom!
S végül egy belső információ, amelyet én nem, de a kis feleségem lát a honlapon: immár több országból kísérik figyelemmel ezt a nem egyszerű vállalkozást, többek között Szlovákiából, Ausztriából, az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Lengyelországból s természetesen itthonról. Nagyon örülünk neki, hiszen az egyik fő cél épp ennek a gyönyörű útvonalnak, lehetőségnek a népszerűsítése, minél szélesebb körben közkinccsé tétele!!! Nyugodtan ajánljátok ti is tovább, tudjanak róla minél többen! Köszönjük!
Ma reggel óvatosan nyitotta ki Pisti az ajtót az éjszakára végre felmelegedett, romantikus helyen lévő Csurgói Erdészházban, majd sztoikus nyugalommal közölte: továbbra is esik! „Végre valami!”, gondoltam magamban, megvan a mai nap motivációja, nem porosak az ösvények!
Bánkút volt a rajthely, micsoda ajándék, hogy nem fölfelé, hanem lefelé, Mályinka irányába kellett indulnom! Egy idő után a meredek ereszkedőn váratlanul elállt az eső, mire leértem, már lassan a felhők is szétmentek – így poroszkáltam át, élvezve, hogy nem ázom, a Lázbérci-víztározóhoz, amely egy igazi kincs!! Hamar eltelt a szép, látványos rész, aztán jött a mai nap legkevésbé várt része Upponytól Putnokig, amely a várakozásomnak megfelelően ebben az időben alaposan megdolgoztatott a sárral. Kiérve a műútra cipőt váltottam, nekivágtam a Putnokig vezető útnak, ám Putnok előtt nem mehettünk tovább, mert a Sajó áradása miatt lezárták a hídhoz vezető utat, így be kellett pattannom az autóba, hogy egy kerülővel, egy másik hídon jussunk át a Sajó, a híd túloldalára. Megoldottuk, így zavartalanul futhattam tovább a vasútállomásra, a bélyegzőhelyre, ahonnan aztán az egyik nagyon kedves szakaszom következett, immár aszfaltcipőben Kelemérig, majd Gömörszőlősig. Nagyon odavagyok ezért a tíz egynéhány km-ért, különleges hangulata van. Zádorfalváig ismét egy kis sárdagasztás következett, majd egyfajta időutazás Aggtelekig a csoda hangulatos, de sáros, vizes, tocsogós erdőben a határ mellett, innen pedig a jutalom a nap végén, a Baradla-barlang tetején lévő kilátóponttól Jósvafőig. Gyönyörű, méltó befejezése volt a napnak. Itt elbúcsúztam kísérőimtől, Pistitől és Tomitól, megköszönve nekik az elmúlt három nap minden figyelmét, segítségét ebben az ítéletidőben, őket pedig ma este már fesztiváldíjas filmrendező és operatőr barátaim, Major Gyula és ifj. Major Gyula váltják. Jelenlétük kísérőként ebben a következő néhány napban talán lehetőséget ad arra, hogy néhány csodaszép filmkocka is készüljön erről a sokak fantáziáját megmozgató vállalkozásról!
Holnap már valóban az Aggteleki-hegység és a Cserehát következik, bízom benne, hogy végre jobb, szebb időben! Köszönöm a figyelmeteket, reményeim szerint holnap ismét jelentkezem!!!
