75,9 km – 2.265 m szintkülönbség

Én ébresztettem a hotelben a recepcióst… Nagyon korán volt még. Nekem is. Pedig bírom a korán kelést, itt pedig kötelesség, különben sosem érek oda az adott napi célba – időben.
Szerencsére a zseblámpáim továbbra is teszik a dolgukat:-). Fantasztikus volt felérkezni a Zsongor-kőhöz a Mecsekben – csodálatos világ alattam, érintetlen természet, a béke „hangjai”, helyesebben csendje.
Néhány hete mondta valaki: „Ahol a haza, ott a szabadság.” Szerintem bakizott. Ahol a szabadság, ott a haza. Az én véleményem ez. Ezt éreztem a Zsongor-kőnél odafent, letekintve Kővágószőlősre. Egyetlen dolgot nem találtam meg alant: azt a „flow-t”, amiről ő beszélt. Egy ilyen világban, amely körbevesz minket, eretnekség ilyen szavakat használni, különösen ennyi szeméttől körülvéve.
„A béke egy mosollyal kezdődik.” Ez Kalkuttai Teréz anya szavainak az idézete.

Először az út során bejelentkeztem élőben, ez egyre többször fog előfordulni, távolodva a képektől, a napi beszámolótól.Ahogyan fáradok, a testem jelzéseit is figyelnem kell:-). Fáradok. Ma jelentkezett először a sarkam érzékenysége, a Kőszegi-hegység után a Mecsek is adta a köveket a talpam alá. Érzem…
Hajnalban rengeteg szarvas, őz keresztezte az utamat, élmény volt.
Késő délelőttől egyre melegebb lett, ezzel egyenes arányban lassultam. Persze a tegnapi nap után ezt nem is csodálom.
Végül: megérkeztem. A célba, Mórágyra. Nagyon hosszú volt a táv (ma is). Ma sem kell altatni engem. Elfáradtam.
Köszönöm, hogy ma is itt voltatok velem!!!