5. nap - szeptember 26.: Tornyópuszta – Piliscsév

(64,4 km, 1780 méter szintkülönbség)

 

"Minden, ami megszokott, ami begyakorolt, ami röghöz kötött, az alkotószellem halálát jelenti."

 

Sziasztok!

Az eddigi leghosszabb és legnagyobb szintkülönbségű nap következett, melynek a további napok szempontjából volt jelentősége, hiszen a fizikális és testi állapotom az Északi-középhegység előtt fontos jelzés.

Nagyon korán vágtam neki a mai napnak, hogy a holtpontokat is bekalkulálva még időben érkezzünk meg Piliscsévre. Tornyópuszta, Koldusszállás környékén szinte még aludtam, bár már futottam, igen sötét volt még. A koldusszállási vadászház után bevetettem magam a Gerecse rengetegébe, nem kevés szintkülönbséggel viaskodva. A Gerecse mindig különlegesen szép, ha csend uralja, ezúttal is így „találkozhattam” vele. Őzek, szarvasok keresztezték időnként az utamat ebben a csodás, csöndes, egy kicsit még mindig meleg szeptemberi időben.

Bányahegy, Gerecse Gyermeküdülő, Pusztamarót volt az útvonalam, néhol az elágazások kijelzésével volt gondom, de alapjában jól tudtam haladni. Büdös-lyuk előtt az erdőirtások miatt kevertem, nem is keveset, ide több, határozottabb és karakteresebb jelzések kellenek, különösen az elágazásokban!

Péliföldszentkeresztre épp a szombati mise idején érkeztünk meg, ám ezt a kulturisztikus  élményt ezúttal kihagytam, mert haladnom kellett tovább. A Bajóti Öreg-kő (374 m) és Mogyorósbánya után egy kemény kaptató végén értem föl a Kő-hegy oldalába, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt az út további részére, a Kis-kő, a Hegyes-kő, az Öreg-kő és a Nagy-Gete (456 m) felé.

Az egyre melegebb időben a Getére való kapaszkodás után jóleső érzés volt a Dorogra történő ereszkedés, bár az ezután következő, a Kesztölc fölött, a Fekete-hegy oldalában Klastrompusztáig vezető, kitett, napos szakasz már alaposan igénybe vette a tűrőképességemet, úgy fizikálisan, mint lelkileg…

Klastrompusztán végre találkozhattam kísérőmmel, barátommal, Lalival, aki a mai és a vasárnapi napon segít a zökkenőmentes haladásban.

Klastrompusztától Piliscsévig már viszonylag könnyebb, kevesebb szintkülönbséget magában rejtő néhány km következett. Piliscsévre öt óra körül, fáradtan, a naptól kiszívva érkeztem meg, valóban úgy éreztük Lalival, hogy elég volt ez a mai tizenegy órányi „menet”.
Szállásunk és étkezésünk a Piliscsév határában található Prosper Lovasklubban volt, ahol megismerkedhettünk Szotyori Nagy Kristóffal, egy remek lovassal, aki rendkívül érdekes dolgokat mesélt nekünk a lovaglás kulisszatitkairól és magáról a helyről. Ezúton is köszönünk mindent!

A délutáni, esti pihenő után bizony egyikünket sem kellett altatni. Közelítünk az első dunai átkeléshez… 

       Szarvas Mátyás

 

Indulás Tornyópusztáról

 

 

Koldusszállási bélyegzés

 

A koldusszállási vadászháznál

 

A műutat keresztezve

 

Reggeli fények a vértestolnai műúton

 

Bányahegyi bélyegzés

 

A Gerecse Gyermeküdülőnél

 

A Gerecse mészkősziklái között

 

Pusztamaróton

 

Péliföldszentkereszt

 

A háttérben a Nagy-Gete

 

Megérkezés a Kavics-lakhoz

 

Pecsételés a Kavics-laknál

 

Dorogi retro

 

Kesztölc fölött

 

Klastrompusztai vidámság Lalival

 

Piliscsév előtt

 

Piliscsévre érkezve

 

65 km-cél-Piliscsév

 

4. nap - szeptember 26.: Csókakő – Tornyópuszta

6. nap - szeptember 27.: Piliscsév – Pilisszentkereszt