30. nap - október 21.: Ósükösd – Szekszárd
(50,4 km, 30 méter szintkülönbség)
"A teljesítőképesség határát csak az képes átlépni, aki az apró lépések útját választja. " |
Sziasztok!
Vannak pszichológiailag fontos pillanatai egy ilyen extrém vállalkozásnak. Nos, a mai nap egy ilyen nap, hiszen ha a számmisztikát nézzük, rengeteget segített azt kimondani a nap végén: ez volt a harmincadik nap és túl vagyunk több mint ezerhétszáz kilométeren, a végére értünk az Alföldi kéktúra 800 km-ének s akárcsak tavaly, idén is sikerült tizennégy nap alatt végigfutni.
A különbség annyi volt a tavalyi évhez képest, hogy ezúttal két nappal hamarabb voltunk itt Szekszárdon, ami viszont nem elhanyagolható. A holnapi naptól kezdve teljesen ugyanaz a leosztás, mint az elmúlt évben, azzal a nem kis különbséggel, hogy két nappal hamarabb vagyunk ugyanazon a helyen, ráadásul sokkal drasztikusabb időjárási körülmények és terepviszonyok közepette. Érzem.
Mint ahogyan azt is, hogy néhányan az utat figyelemmel kísérők közül türelmetlenebbek és ok nélkül kritikusabbak velünk szemben a beszámolók, a képek időbeni megjelenését, felkerülését illetőleg. Kérlek benneteket, egyet értsetek meg: iszonyatos fizikai igénybevétel után próbálok jómagam és a körülöttem dolgozó szűk kis csapat is megfelelni az elvárásaitoknak. Nekem beérkezés után a pihenésnek kellene következnie, ehelyett a helyiekkel való természetes protokoll után jön a beszámoló írása, a képek átnevezése ahelyett, hogy a fürdőben állnék és utána pihennék egyet, míg a kísérőim néha elkeseredett küzdelmet vívnak a technika ama vívmányával, amit számítógépnek neveznek és magával a jelerősséggel, hogy a napi képek másnapra fent legyenek a honlapon.
Jelzem: ez nem a Kanári-szigetek, ahová nyaralni indultunk és mindent készen kapunk. A jó szándék megvan bennünk, a technikával időnként nem tudunk mit kezdeni. Ráadásul mi is fáradunk, hiszen emberek vagyunk.
Szóval: 30. nap. Ami a homokon segítség volt, az itt hátráltató tényező, de erről mindjárt néhány mondat. Hat óra után néhány perccel már Ósükösd mellett, a Duna gátján álltam, hogyha sötétben is, de nekilóduljak a bevezető bő tíz km-nek, hogy mire kivilágosodik, a bajai Duna hídnál legyünk.
Komoly szembe széllel küzdöttem, de haladtam, úgyhogy mire kivilágosodott, megérkeztünk a felújítás alatt álló hídhoz. Az átkelés sem embernek, sem autónak nem volt egyszerű, de mégiscsak eljutottunk a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci tájegységének a bejáratához, ahonnan irtózatos sárban folytattam egy kis kaja után a futást. A Vén-Duna, majd a Cserta-Duna környékén sok élvezet nem volt a kilométerekben s ez egészen addig eltartott, amíg ki nem jutottam Lassi után a gátra.
Lassi előtt már vártak az operatőrök, készítettünk néhány klassz felvételt, majd az aszfaltos gáton Kisgyuszkóval hamar a Lankóci Vízügyi Múzeumnál voltunk, ahol bélyegeztünk.
Innen egy jó tíz km-es gáttető, aszfalt következett a Keselyűsi Csárdáig, ahol cipőt váltottam és Kisgyuszkóval folytattam a futást Bárányfokig, immár terepen. Itt sajnos nem tudtunk bélyegezni, a kiírás mindennél többet elárult: „magánterület”…
Józsefpusztán keresztül a tavalyi év után kíváncsian futottunk az épülő M6-os felé, ahol most még át tudtunk menni, ám megtudtuk, hogy legkésőbb március környékén átadják és kerítéssel lezárják a pályát, így újabb „turistabarát” megoldás várat majd magára. Gondolom, az MTSZ és az illetékes megyei szövetség tud a problémáról és már gondolkodik a megoldáson, amely reményeim szerint nem az lesz, hogy a volt Kendergyártól nyílegyenesen aszfalton fogják bevezetni a jelet Szekszárdra…
Kettő óra volt, amikor Kisgyuszkóval, aki közel tizenöt km-t futott ma velem, megérkeztünk a Rockenbauer Pál kopjafához a szekszárdi vasútállomásnál. Egy rövid riport és már a mai szálláshelyünkön is voltunk, amely a tavalyi évhez hasonlóan a Bottyán-hegyen a Sárosdi Pince volt, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni szállásadóinknak illetve az étkezésünket az Arany Kulacs Étteremnek.
Holnap újra szintek következnek a Szekszárdi-dombságban és a Geresdi-dombvidéken, ismét át kell állni a lábak másfajta terhelésére. Fáradt vagyok, de jól vagyok!
Szarvas Mátyás
Nyolc km-rel a rajt után a Duna gátján
Kisgyuszkóval a bajai Duna hídon
A Vén - Duna mentén
Gemenci pillanat
A Cserta - Duna hídján
A gemenci kisvasút vágánya mellett
Lassi megállónál
A csapat a gáton
A Lankóci Vízügyi Múzeumnál
Kisgyuszkóval a Keselyűsi Csárdánál
Kisgyuszkóval Keselyűs és Bárányfok között
A gemenci erdőben
Bárányfok előtt
Igazolókép Bárányfoknál
Kopjafa ugyanott
Józsefpuszta előtt
Az egyik utolsó átkelés az épülő M6-oson
Szekszárd központjában
Riport a Rockenbauer - kopjafánál
A Sárosdi Pincében
Hordók, palackok között
29. nap - október 20.: Kunfehértó – Ósükösd