29. nap - október 20.: Kunfehértó – Ósükösd

(67,6 km, 120 méter szintkülönbség)

 

"Az imázs számomra nem annyira fontos, mint az a tapasztalat, melyet a kudarc árán nyerek."

 

Sziasztok!

Egy nagyon hosszú és különleges nap. Hosszú, mert közel 68 km várt rám, szinte végig homokon, és különleges, mert ezen a napon megérkeztünk a Dunához, mintegy előkészítve a következő napi dunai átkelést.

Az időjárás nem feltétlenül fogadott a kegyeibe minket, hiszen egész éjszaka esett és ennek a folytatásaként reggel először ködszitálás, majd szitáló eső következett. A ködszitálás az első fotókon is jól látható, hiszen pöttyösek a felvételek, az eső utána már kevésbé volt szívderítő.

A borongós időjárás miatt még a korábbiaknál is később világosodott, ezért csúszott a rajt is, egészen hét órára. Ennek annyi volt az előnye, hogy a volt Babó-tanyánál már elérhető állapotba került a kéktúra bélyegző, bár a Talpas névre hallgató fiatal kaukázusi kutya igencsak meglepett a termetével és a hangjával, amikor egy farakás mögül előtoppant.

A Kéleshalmi homokbuckák TT néhol még mindig komoly pusztítás nyomait mutatja a két évvel ezelőtti tűzvész után, a jelzés egy bő másfél km-en tulajdonképpen nem létezik, mivel fák sincsenek, melyekre festeni lehetne. Itt a GPS segített a helyes útvonal tartásában.

Kéleshalmon a polgármester asszony üdvözölt a bélyegzésnél, innen az Illancs érdekes vidékén vezetett az utam Császártöltésre, ahol a gyönyörű templom előtt készítettünk egy-két képet, majd a Hajósi pincéken, Érsekhalmán és még mindig az Illancs vidékén jutottunk el Rém község északi részéhez, ahol aztán az eddigi déli irány hirtelen nyugatira változott.

Az időjárás kezdett emberivé válni, az Ólom-hegy környéke után néha már a nap is átderengett a felhőkön. Sükösd előtt a GPS új kékként jelölte az útvonalat, nekem erős kitérőnek tűnt az eddigiekhez képest, bár a jelzések teljesen rendben voltak. Itt egy kisebb holtpont ért utol, a településen áthaladnom nem is igazán esett jól, zavart az 54-es út őrült forgalma. A holtpontom egészen a Szent Anna-kápolnáig kísért, innen a Vajas-fok csatornája mellett már jobban ment, nyilván azért, mert közeledtem az Ósükösdi Turistaházhoz, mely egy sikeres pályázatnak köszönhetően felújítás előtt áll. Köszönjük Martonossy Attilának a szállást, a meleg cserépkályhát!

Negyed ötkor voltam célban, nem sokkal hét óra előtt megérkeztek Gyusziék is, így újra együtt volt a csapat a szerdai dunai átkeléshez, amely egyúttal az Alföldi kéktúra utolsó napja is. Vacsoránkat a sükösdi Gruber Sörházban és Étteremben fogyasztottuk el, a támogatásukat ezúton is köszönjük!

Fárasztó és hosszú nap volt, de már a holnapra gondolunk, amely sok érdekességet rejteget a számunkra.

Fizikálisan rendben érzem magam, nem fáj semmim, azon vagyok, hogy ez így maradjon a következő napokban is!

Szarvas Mátyás

 

Kunfehértó után

 

Ködszitálásban

 

Bélyegzés után Talpassal

 

A volt Babó - tanya végén

 

A kéleshalmi homokbuckák között

 

Fel, le, fel, le...

 

Az ősborókás szélénél

 

Kéleshalom előtt

 

A kéleshalmi templomnál

 

Kéleshalom és Császártöltés között

 

Egy fantasztikus formájú fa Császártöltés felé

 

Császártöltésen

 

Hajósi pincék

 

Egy faszobor

 

Érsekhalma előtt

 

Rém fölött

 

Sükösdön

 

A Szent Anna - kápolnánál

 

Az Ósükösdi Turistaháznál Attilával és Tamással

 

28. nap - október 19.: Ruzsa – Kunfehértó

30. nap - október 21.: Ósükösd – Szekszárd