Napi mottó

Főoldal/Napi mottó
Napi mottó2020-10-09T06:02:05+00:00
262020. 10.

Én, mint határtúllépő, az egyre kisebb létszámú csapatot kedvelem. Nálam már két ember is alkothat csapatot. Csapatomat a közös cél határozza meg, és ehhez keresem, válogatom össze a társakat, akár számomra (látszólag) idegen embereket. Egyet azonban sosem szabad szem elől téveszteni: egy olyan csapattal, amelyet csak TE akartál, sosem jutsz messzire.

252020. 10.

Tapasztalataim alapján tudom, hogy az álmok átültethetők a gyakorlatba. Minden odabent, a lélekben kezdődik. Az ötlet akkor hasznosítható, ha már átalakult energiává! A gondolatépítés akkor eredményes, ha odakint is megvalósítható cselekedet formájában. Mindenki dédelget magában valamilyen álmot, amelyhez előbb-utóbb vagy keres valamilyen élményt, vagy sorsába belenyugodva elfojtja magában. Jobb, ha azonosul vele és kiéli magából. Én is ezt teszem – folyamatosan.

242020. 10.

Egy csapatban félre kell tenni az egoizmust, az önigazolást. Minél nagyobb a csapat, annál nehezebb a vezető dolga. Ezért dolgozom minimális létszámú csapattal a saját extrém vállalkozásaimban – ráadásul olyan emberekkel, akik valamiért sokat jelentenek a számomra. Hogy erkölcsös-e ez? Igen! Az erkölcs ráadásul nem egyéb, mint emberek által kiagyalt mértékegység ember és ember viszonyában, miközben mindenki önmagának sajátítja ki az erkölcsöt. Én azt vallom, hogy mindenki azt csinál, amit akar, feltéve, hogy ezzel senki köreit sem bolygatja, kiváltképp nem a világegyetem egyensúlyát.

232020. 10.

Én csak azt hiszem el, amit látok. Határtúllépésnél lehull minden álarc. Minden “utazás” egy újabb felismerési folyamat, amely nemcsak engem érint, hanem a másik viselkedését, személyiségét is. És mivel a határ testet-lelket igénybevevő zónájában mindenkiről (így rólam is!) lehullik az álarc, sok mindent megtudunk önmagunkról. Én is. Még a nagyon emberi dolgokat is… És erre mondják, hogy mihaszna?!

222020. 10.

Határtúllépésnél lehull minden álarc.Minden extrém vállalkozásom egy újabb felismerési folyamat, amely nemcsak engem érint, hanem mások viselkedését, személyiségét, egóját is. És mivel a határ testet-lelket igénybevevő zónájában mindenkiről lehullik az álarc, sok mindent megtudunk önmagunkról. S másokról is… Még a nagyon emberi dolgokat is.

212020. 10.

A határtúllépés azt jelenti számomra: olyan dolgot véghez vinni, amit még senki. Újítónak lenni azt jelenti: valamit megvalósítani, ami abban a formában még senkinek nem sikerült. “Látnok” határtúllépőnek lenni azt jelenti: olyasmit kigondolni, ami ebben a formában még senkinek nem jutott az eszébe. A cselekvéshez bátorság kell, energia, kurázsi, de mindenekelőtt önmagunkba vetett hit. A felismerések sorában a tett az első lépés!

202020. 10.

Álom és valóság gyakran egy és ugyanaz. Az ember kigondol valamit – van tehát egy ötlete -, elképzeli, hogyan valósíthatná meg, és ezzel életbe lép a harmadik fázis, amikor készen áll az elképzeléseit a gyakorlatba átültetni. Ebben az utolsó fázisban a test és lélek, szellem és tudat egybeforrnak egymással, ami előrevetíti a siker élményét és a teljes azonosulás érzetét kelti: ez az érzés keríti hatalmába a hozzám hasonló határtúllépőket, a lehetetlen pengeélén táncolókat.

192020. 10.

A vízió alapvető követelmény. A vízió és a céllal való teljes azonosulás táplálta bennem hosszú éveken át azt az akaraterőt, amellyel képes voltam a testemet is egyetlen célra kihegyezni”. Csak a felhalmozódott energia repíthet messzire: vagy robban, vagy összeomlik a gyakorlatban!

182020. 10.

A biztonságnak belülről kell fakadnia, az önmagunkkal való egyetértésből, ami elsősorban tudáson, tapasztalaton, kitartáson alapul. Minden biztonság alapja, hogy az ember önmagában legyen biztos.

172020. 10.

Komoly kihívás, ha az ember olyasmit csinál, amit még előtte senki, főleg, ha ez mások szerint lehetetlen. De ennek semmi köze a rekordhoz. Az igaz, hogy teljesítményem sokszor az emberi teljesítőképesség határán mozog, de mégsem erre vágyom: én az álmaimat szeretném átültetni a gyakorlatba.

162020. 10.

Aki valamilyen különleges célt állít maga elé, az ki van szolgáltatva a félelemnek. A félelmek az esetek többségében alaptalannak bizonyulnak. Az ember ugyanis általában a félelemtől fél. Szerintem ez a félelem pozitív, mert szabályozza bennem, hogy mit szabad és mit nem.

152020. 10.

Tudom, hogy kiváltságos ember vagyok: nem azért, mert a határtúllépés oly jövedelmező volna. Nem. Azért, mert kiélhetem a “bolondériáimat”, amelyhez van egy csodálatos társam, párom, aki segít, támogat ebben. Az emberek többségének sajnos ez nem adatik meg. Hányan vesznek el a hétköznapok szürkeségében, és nem azt teszik, amihez egyébként kedvük volna. Én is ugyanolyan boldogtalan volnék, ha nem a saját önkifejezési formám szerint élhetnék. Ezzel együtt: a cél iránti maximális tisztelet a maximumot követeli tőlem.

142020. 10.

Nem az előkészítés a fontos, nem az előre eltervezett elképzelésekhez kell görcsösen ragaszkodni – a hangsúly a villámgyors cselekvésen van!

132020. 10.

Sajnos, csak nagyon kevesen képesek engedni a vágyaiknak, mert félnek az élettől, és nem merik a sorsukat a saját kezükbe venni. Úgy hiszik, a sors egy tőlük függetlenül létező hatalom, amelyet nem tudunk befolyásolni. Számomra sors alkalom: alkalom arra, hogy én ÉN legyek.Mindenki saját sorsának kovácsa. Mindenki azonos az általa járt úttal. Ahány ember, annyi út…

122020. 10.

Ha halhatatlan volnék, változtatnék az életvitelemen. Ám mivel nem vagyok halhatatlan, a továbbiakban is intenzíven akarok élni. Az életemnek nincs különösebb tétje. Az életem értelmét nekem kell megtalálnom, most is. Ennek tudatában bízom abban, hogy lesz elég erőm a megkezdett út folytatásához ilyen körülmények között is.

112020. 10.

Sokszor a körülmények megváltozása késztet bennünket arra, hogy változtassunk az életünkön. Sokszor viszont a kényszer diktálja a változtatást, ilyen például a kiégés (burn out). Én mindenesetre azt gondolom, hogy változtatni még időben kell, mielőtt a teljes kiégés állapota bekövetkezne.

102020. 10.

Az élet mindig kockázatos, az intenzív élet pedig csak növeli a kockázatot. Én azonban nem félek a kockázattól, mert a kudarcot is megengedem magamnak. A kudarcnak nevezett valami nem szégyenfolt a képességeinken, hanem a tapasztalatszerzési folyamat nélkülözhetetlen állomása. A “kudarc” tehát új lehetőségek forrása!

92020. 10.

A vágy, hogy belefeledkezzem a messzeségbe, a távolságba, a célomba, erősebb bennem az elsőség vágyánál.

82020. 10.

Az önbecsülést, az önfejlődést sokkal inkább jelenti saját csúcsaid megdöntése, mint sem mások csúcsainak a hajszolása.

Go to Top