4. nap március 10. csütörtök
Bozsok – Egyházasrádóc 42 km, 615 m szk.
„Újítónak lenni azt jelenti: olyan dolgot véghezvinni, ami még senkinek sem sikerült. Nekem azonban ez már régen kevés. Ennél sokkal fontosabb, hogy a kitűzött vagy elért célomat miként tudom eszközként használni mások motivációjának a felébresztésére.”
Amikor kockázatot vállalsz és befektetsz, sosem tudhatod, mi jön ki belőle. Én is így voltam a tegnapi hirtelen elhatározásommal, döntésemmel. Kockáztattam. Még azt sem tudtam, hogyan szállok ki késő délután, kora este a saját őrültségemből… Bátornak lenni a mai világ egyik legnagyobb értéke.
Megfélemlítenek, elbizonytalanítanak, hülyére vesznek – ha hagyod magadat. Én nem.
Járom a saját utamat, önmagamban, a saját tapasztalataimban hiszek, meghallgatok másokat is, de a negatív embereket, az energiavámpírokat azonnal kizárom. Csak így lehet esélyem a saját hitem által táplált „sikerre”.
„Újításaimat” (én nem ennek nevezem ezeket) imádom a természetben megvalósítani. A (még) élő természet a legtermészetesebb játszóterünk. Innen indultunk s innen érkeztek meg sokan egy másik világba… Hova is?
„Hír”: visszavonult Kína legnépszerűbb e-sportolója. A 23 éves Jihan Zihao (Uzi) egészsége ráment a League of Legends-re. A sok hosszú éjszaka, a zsíros étrend, a rengeteg stressz, az egy helyben ülés kialakította a 2-es típusú cukorbetegséget… Kínában ennek nyomán a hatóságok megtiltották 22.00 – 08.00 között, hogy 18 éven aluliak játszhassanak…
Nekem van megoldásom erre: az Országos Kékkör. Hosszú évtizedek óta népszerűsítem. Nem más dolgok ellen vagyok, hanem e mellett. Calcuttai Teréz anya is ezt ajánlotta: sose valami ellen, hanem mindig valami mellett állj ki. Én megteszem. A magam módján, a magam eszközeivel.
Tehát: bejött a tegnapi kockázatvállalásom. Fáradtan, de fizikálisan és mentálisan is jó állapotban ébredtem, így is vágtam neki a mai napnak. Kísérőim (Báti és Rebi) objektív okok miatt nagyon későn érkeztek meg Bozsokra a szállásunkra, és mivel meg kellett várnom őket, hajnali egy után kerültem én is az ágyba a tegnapi brutális teljesítés után. Mi segített? Nem titkolom: három sör éjszaka. Annak idején a Bécs-Budapest Szupermaratonon „tanultam” ezt Anatolij Kruglikovéktól: ha teljesen túlfáradt állapotodban tuti, hogy nem fogsz tudni elaludni, végy 3-5 sört magadhoz lefekvés előtt. Relaxáció, B-vitamin, ápol s eltakarJ. Beválik.
Szóval kora reggel frissen és üdén ’csaptam a lovak közé’, hiszen úgy ismerem az útvonalat, mint a tenyeremet. Tenyéren kívül kerültem J. Legutóbbi erre futásaim óta változott a Bozsok feletti útvonal. Ha Szombathely felől érkeztem volna, simán feltűnik, így kellett vagy másfél km egy nem igazán egyértelmű kanyarjelzés után, lentről felfelé haladva, hogy rájöjjek: valami baromira nem stimmel. Elővettem, az út során először, a Csernus Gabi barátom által frissített (köszi, Gábor!!!) GPS-emet és rögtön rájöttem: rosszkor vagyok rossz helyen. Hurrá! Végre lehet gyűjteni a plusz kilométereket! Bemelegítettem, de igazából nem volt gond, szűk harminc perces késéssel érkeztem meg Bátiékhoz Nárai mellé. Innentől már nem volt gond, kivéve a brutális szelet, különösen Ják utántól, amint kiértem az erdő takarásából…
A legfontosabb mégis: sikerült. A látott szemetek összegyűjtése nem, de ma sem ez volt az igazi célom…
Egy csoda van a kezünkben itt, Európa közepén, melyre közösen kell vigyáznunk…
Tegyük, kérlek!!! Te is vidd haza a szemetedet, húzd be a hátizsákod cipzárját, nyomd mélyebbre a zsebkendőt a zsebedben, az összetrancsírozott műanyag flakon pedig ne essen ki „véletlenül” a kezedből, tőled öt-tíz méter távolságra…
Köszönöm, mindannyiunk nevében!!! J