35. nap április 10. vasárnap
Pusztamarót – Gánt 68,1 km, 1.750 m szk.
Sziasztok,
szóval akkor volt az a tegnapi nap, ami nagyon mély nyomokat hagyott bennem (és rajtam, „sárügyileg” J ). Most olvastam, többen írták privátban, akik a környéken élnek az ismerőseim közül, hogy gondoltak rám hajnalban – olyan elemi erővel verte a tetőt, az ablakokat az eső, hogy elképzelni sem akarták, hogy kilépjenek a házból. Aztán eszükbe jutott, milyen napom lesz nekem… Én sem akartam kilépni. Kellett.
Ha túl sokat és túl sokáig gondolkodsz az ilyen necces helyzetekben az életedben, sosem fogsz előre lépni, haladni, nagyot ugrani – egyáltalán változni! Dönts, cselekedj és állj bele a helyzetbe! Ha ezt megteszed, akkor már nem azon fogsz filózni, hogy mit is kellene csinálnod, hanem azon, hogy… hogy mit is mondott Goethe? Emlékeztek? Ezt másfél évvel ezelőtt is leírtam: „Kezdetben volt a tett.”.
Ez ennyi. Ha már ázol, ha már taposod a sarat, akkor a következő lépésen, a megoldáson gondolkodsz, nem pedig azon, hogyan is kellene elkezdened!!!! Dönts és cselekedj! A vonat nem vár meg! Ha nehéz, akkor is! Változz!!!!!!!
Az egészségemet a mozgás- és természetszeretetemen kívül egy fantasztikus magyar network cégnek és a termékeinek köszönhetem. Ez szó szerint igaz. A kis feleségemmel együtt. Mi tudjuk, min mentünk át három évvel ezelőtt… De azt is, mitől jöttünk rendbe pillanatok alatt! A tabukat Neked saját magadnak kell ledöntened a fejedben, hiszen a gátak, az akadályok (és ezt ismét elmondom), a tudatunkban léteznek, nem pedig odakint…
Ezért választottam nagyon kora reggel az átmeneti megoldást az öltözetemhez: ugyanabban az összesarazott cuccban indítottam a napot, amelyikben befejeztem előző nap. Nem akartam lyukra futni… Szerencsére aztán a prognózis jobbik fele győzedelmeskedett, így Tornyópuszta környékén egy frissítés során megszabadultam a korábbi cuccoktól és átöltöztem, mivel a kísérőm javuló, naposabb, bár rendkívül szeles időt jósolt. A vidámabb színekkel üzentem a külvilágnak: „Helló, jól vagyok, gyere, örülj velem együtt!” J.
A szél nem gyengült, sőt, de legalább szárította a sarat, a napocska is lassan előbújt, így a felkelő nap sugarai kísértek fel a Somlyó-tetőre, mielőtt a kulcsosházhoz elcsurogtam volna. Fantasztikus körpanoráma vár mindenkit, aki megteszi oda-vissza ezt a bő fél km-t! Megéri, ne hagyjátok ki!
Szárliget egy bő tízes, utána ( ha erről megyek ) a patkó alakú ’kerengő’ sosem fog a kedvenceim közé tartozni, mivel ismerem a korábbi, célra törő útvonalat… No, de ne panaszkodjunk, haladjunk! Szárliget és Várgesztes között szerintem futva aludtam, pedig illett volna fölébrednem a Szarvas-kút és a Mátyás-kút környékén… Egyik ismerősöm hívott ma, hogy olyan vagyok, mint Messi vagy CR, mert már életemben vízlelőhelyeket neveztek el rólam… J.
Kőhányásra megérkezve egy hosszabb pihenőt tartottam, séta, fotók, láb fent, hanyatt fekvés, aztán nekiveselkedtem az utolsó előtti szakasznak Mindszentpusztáig. Azért érzem az eltelt öt hetet. Nem, nem fizikálisan, inkább mentálisan. Aludnék, hogy ne kelljen gondolkodnom, döntenem. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy a mindszentpusztai bélyegzés után ott hagytam a GPS-t a földön, bő másfél km-ről kellett visszafutnom, épp a legszintesebb szakaszon. Ébresztő, Matyi!!!! Nos, így lett egy bő hetvenes a mai napból… J.
Gántig már zömében csurgás, napsütés, brutális szél, hogy aztán minden köszönetemet kifejezhessem Krausz János polgármester úrnak (immár második alaklommal) és testvérének, Krausz Attilának a gánti szállásért és étkezésért…! Köszönjük a figyelmet, a támogatást!!!
Három nap. Ennyi maradt ebből az őrültnek tűnő vállalkozásból. Ám a vége még mindig messze van…
Köszönöm, hogy a Gerecse mai lezárása és a Vértesbe való átfutásom során ismét itt voltatok velem, várlak Benneteket továbbra is, tudjátok:
