Semmi sem segített hozzá az elmúlt évtizedekben még csak megközelítőleg sem olyan felismerésekhez, mint a tájak és a lelkemben lakozó lenyomataik.
Ez persze mindig teljesen egyéni – mindenkinek a maga módján kell tudnia önmagát kifejeznie.
Ha ez a véleményem nem szimpatikus valakinek, annak egyetlen dolgot üzenek, mindenféle rosszindulat nélkül: minél nehezebb egy határtúllépés, annál kevésbé alkothat róla véleményt egy kívülálló.
Sziasztok,
még egyszer hadd ugorjak vissza egy pillanatra Óbányához és vendéglátóinkhoz.
Katinak köszönöm a nyitottságot, a megértést, az irántunk tanúsított megkülönböztetett lehetőséget és figyelmet, szüleinek, Marikának és Lacinak pedig az elképesztő vendéglátást, a finomabbnál finomabb étkeket (és a mennyiséget!!!).
Kipihenve, feltöltődve álltam neki a mai „szűk” 70 km-nek és az utolsó 11 nap legnagyobb szintkülönbségének a Mecsek határán. „Régi, kellemes” emlékek tolultak elém a pirkadatban Óbányán a Fő utca 21. szám előtt, amikor vastagon zuhogott az eső. Ezt ígérte az időjárás egész napra, ezzel a tudattal léptem ki ma a ház kapuján (közben pedig hadd köszönjem meg Fehérvári Lacinak az előző esti óriási segítséget és gesztust a kísérő autókkal való csere, logisztikázás terén!!!!).
Szóval, ömlő eső, a gyönyörű, de ilyenkor csúszós Óbányai-völgy, bokáig a megáradt patakban, négy km Kisújbányáig. Máskor pihentető, fantasztikusan szép ez az emelkedő út, most sok élvezet nem volt benne a sok merülés, csúszkálás miatt. Zobákpusztáig a Hidasi-völgy ismét kiverte a biztosítékot nálam. Mindegy, hogy csak turista térképpel vagy GPS-szel, de ismét elbóklásztam jobbra-balra. Érthetetlen számomra, hogy több száz métereken át remekül fel van festve a jelzés, majd teljesen váratlanul „reset”… A legérdekesebb tapasztalatom az (és ez most már nem egyedi jelenség): a kényelmesen festhető településeken belüli részeken és a településeken kívül is gond nélkül „piktorolható” szakaszokon oké a jelzés, ám a településeken kívül és főleg a gazos, sűrű, bozótos részeken „kiesett az ecset a kézből”. Rengeteg helyen, rengeteg helyen, tájegységen tapasztalatom ez!!! Vállalom!
Hihetetlen élmény volt a Fehér-kúti kulcsosház után a Büdös-kúti kulcsosház, ahol három évtizeddel ezelőtt 22 tanítványommal aludtunk a Dél-dunántúli Kéktúra bejárása során. Még mindig egyedi, különleges a fílingje a helynek. Remete-rét már nem volt messze, innen aztán az egyre jobban szakadó esőben megkezdtem hosszú emelkedőmet a Patacsi-mezőig, majd a Jakab-hegyig. Odafent ítéletidő tombolt, óriási szél, ömlő eső és köd volt a kísérőm bő egy órán keresztül, a templomot felújítók is lekényszerültek a kopasz toronyból az orkán erejű szél miatt. Zsongor-kő most kimaradt, az élvezetes és szép tájakon vezető ereszkedés az Abaligeti-tóig nem.
Innen egy gyors frissítés után irány a vasútállomás, majd mielőtt a fáradtságtól végleg elgyengültem volna, egy hosszú, sok-sok km-es menet Alsókövesd, Felsőkövesd felé. Kissé elcsigázva, de jó érzésekkel vettem le az övtáskámat Felsőkövesden, ahonnan Gyönggyel elautóztunk a nem kevés km-re lévő, az erdő mélyén megbúvó Nagymátéi Vadászházhoz, mai szállásunk helyszínére.
Egyszerűen zseniális, gyönyörű, pozitív hely! Köszönet érte Eizinek, azaz Eisemann Janinak, a vadászház üzemeltetőjének és Hajninak, akik fantasztikus vendégszeretettel láttak bennünket vendégül!!! Hű, micsoda hely, micsoda kiszolgálás, ellátás! Óriási köszönet érte!!!
Egy nem egyszerű nap végén a panasz szavai helyett jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy ilyen megnyugtató helyen ilyen vendégszeretetben van részünk!
Köszönet érte!!!
Holnap hajnalban? Irány Újvárfalva, bő 70 km, Zselic, Belső-Somogy, Baranya és Somogy megye, 700 m szintkülönbséggel…
Addig is pihenjünk, a tegnap ígért extra meglepetés pedig hamarosan a kezetekben lesz, nagyon jó szórakozást kívánok hozzá Nektek!!! Értékes, rengeteg munkát magában foglaló dologról van szó – fizikai és rendezői, operatőri értelemben is….
Holnap, veletek, ugyanitt…:-)))!”
